Az első születésnap!

Október 30-ához közel eső nov 12-re szavazott eddig a többség és a növekvő számú Veszprém megyei tagságra tekintettel arra a tájékra irányoztuk a helyszínt.

Több hullámban, több irányból cserkésztük be az Ajka-Bakonygyepes térségben található Nagy Kft Hyundai szalonját. Hárman Pestről Érdet érintve (Zsoláék, Feuerék, Sirmoha), Upyték a közben megúsztak a 8-son a platóssal. Majdnem egyszerre érkeztünk a veszprémi Tesco parkolóba. Szintén Pest felől kb 20 perc múlva befutott a Patyi család és Zubyék, majd Siki is előbújt a szomszéd utcából. Indultunk is ekkor már tovább, Herend után már lesben állt egy Atos (Kornél és Andi, aki NEM ÚGY a barátnője) és egy Mátrix az Imcsi családdal a fedélzeten. Ekkor már jelentős tényezővé duzzadtunk az úton. Befutottunk Bakonygyepesre, ahol már várt minket Zolika és Móni a Getzzel.

A szalonban egy fiatalember fogadott minket, asszem ő volt a tulaj fia. Kaptunk tüzetes megvizslatás céljából egy ezüst Coupe-t és Zolika lenyúlta a fehér opt-tun Getz-et, ez utóbbit egész napra. Egy kis fotózkodás, videózás, köszönés és elpályázás végül. Elindultunk egy előre kinézett vendéglátóipari objektumban lévő billiárd és csocsó szalonba. Rövid ejtőzés, sorozatos győzelmek (egyszer Zolikával, egyszer Zsolával az oldalamon arattunk fölényes győzelmet. Persze az ellenfél erre nem így emlékszik, de mivel most én írok, ez marad fenn az utókornak :))

Paintball sajna nem jött össze, de mentünk gokartozni. Szép "csendben, feltűnés nélkül" osonunk éppen át Ajka City-n, amikor szembe jön velünk egy gyönyörű vérpiros (artériás) Coupe. Na egyből mindenki rákönyököl a fénykürtre, meg a dudára. Harrunék - mert ők voltak azok, csak ezt akkor még senki nem tudta - arcán mintha a "Jesszusom hova kerültem!" kifejezést láttam volna egy pillanatra felvillani. A konvoly ment tovább a helyi szabadtéri sportközpontba, ahol sajna a "rögtön jövök" feliratú táblát találtuk, amiről később kiderült, hogy egy hete ott van (még este sem volt nyitva). Sebaj Pihe is befutott közben Janóval, Anitával és Bálinttal, úgyhogy irány ebédelni.

14:00 Ajka
Viktória Restaurant
Telefonált Harrun, hogy a konvoly színskálájából hiányzik még az élénkpiros, ők pedig megoldanák ezt a gondot. Végre megismertük hát Harrunt (Attilát) és párját Zsuzsit.

Ezután elfoglaltuk az éjszakai szálláshelyünket, majd páran elmentünk bevásárolni az esti bográcsozáshoz. Apropó bográcsozás! 5 fokban főzöcskézni isten szabad ege alatt merész ötletnek tűnt, de látszólag senki nem izgult emiatt. Gondoltam vagy csináljuk és megfagyunk, vagy nem csináljuk és éhen halunk. Egyiktől sem voltam lelkes, de mindenki laza volt, mint a Riga lánc. Gondoltam másnap majd megírják az újságok: "A Hyundai szekta tömeges öngyilkossága..." Persze nem volt semmi gáz, meleg társalgóban csináltuk a javát és csak a főlés folyamata ment odakint. Harrun gyakorlott bográcsszakácsnak bizonyult, ezúton is köszönjük neki és minden segítőkéznek a közreműködést.

Ne feledkezzünk meg közben Metaxás Predátorról és családjáról, Mrs. Pred és Pred juniorról. Pred juniorral behorpasztottunk pár ajtót és pár szélvédőt, amikor egy zsebkendőnyi helyen, autókkal körbevéve, majdnem sötétben  brillíroztunk Totti módra. Köszönjük nekik is, hogy megismerhettük őket és köszönjük az elő- és utómunkálatokban nyújtott segítségüket.
Harrunék és Predék csupa jó fej emberek. Lehet, hogy Hyundait csak jó fejek vesznek?

A kaja csendben rotyogott a bográcsban, közben szépen előkerültek a dugi-torták. A legnagyobbat (Hyundai jel alakút) Imcsiék csinálták, a két alig kisebbet (gesztenyés és csokis) Móni hozta létre. Nyam!
A többiek nem tudtak a tortákról, amikor égő gyertyákkal Kornél, Móni és Imcsiék beléptek, kitört a taps, ováció és elhangzott a nap kérdése is: "Kinek van születésnapja?" Nem tudom ki volt az, de nem is fontos, jót röhögtünk ez a lényeg.
Aztán vacsiztunk, beszélgettünk, ittunk, billiárdoztunk, Janó ínhüvelygyulladást kapott a 3 tonnányi mandarinpucolástól, aminek gyümölcseit a 2,5 éves Bálint lazán betömte. Lehet, hogy ezért bírta hajnalig a strapát. Sajnáltuk egy kicsit Imcsit, Ádámot. Kornélt is akartuk, de Gábor meggyőzően érvelt ellene. Siki nagyot lendített italozási kultúráján, mind mennyiségi, mind minőségi vonatkozásban. Viszont becsületére legyen mondva, hogy még a tejszínhabos sört is bírta. Lehet, hogy azért írta később a vendégbe azt a szerelem izés üzit?

Végül szép lassan ágyba kerültünk, zömmel fejenként egybe. Én Harrunnal és Zsuzsival (az övével, nem az enyémmel), Sikivel és Zubyékkal (Zuby és Zsuzsi, ennyi Zsuzsit, eszem megáll) voltam egy faházba. El is pilledtünk hamar, bár szegény Zuby-Zsuzsi még felnevelt két kisrókát az éjjel. A nehéz pöci volt a ludas.

Másnap reggel Harrunék, Siki és jómagam keltünk elsőnek, kiruccantunk a közeli benzinkúthoz kávézni. Megjelenik egy Atos. Nálam jó hunyadis módjára éppen volt még egy szórólap,  Siki meg nem volt rest elkapni a tulajdonost. Hiába, az összmunka.
Ezután már csak romeltakarítás és haza indulás volt. Azt már csak utólag halottam, hogy többen segítettek a megyei yardnak bekalibrálni a lézeres mérőt, de mindenki hazaért épségben, úgy tudom.

Bocs, hogy ilyen hosszú és unamas lett a beszámoló, de Dresdát szidjátok. Ő kérte, hogy részletes legyen.