Hortobágyi Autós Túra (2. Kiránduló Vándorkupa)

Megrendeztük a 2. Autós Túrát ezúttal Hortobágyon. Köszönet Naninak a javaslatért és a szervezésben való segítségért! Szóval Patkós Csárda látott minket vendégül vacsorára és éjszakára is. A csapat egy része (Zolikáék, Patyi család, Zuby család, Nani család, Imcsiék) már pénteken megérkeztek, hogy felkészítsék a csárdát és a tulajdonos idegeit a másnapi eseményekre. Természetesen nem mulasztották el az éjszakai telefont, hogy „megsajnáljanak” egy szerencsés klubtársat.

Szombaton reggel nagyjából 8 és 10 óra között mindenki megérkezett, így Madgézáék, Harrunék, Norazsofiék (Nóra és BenceGábor). Kornél, Pihe és én (sirmoha) már 8 előtt ébresztettük az éjjeli legényeket.. Minden készen állt a verseny elindításához. Öt csapatra oszlottunk (okulva a tavalyiból) és a következő beosztások születtek:

Harrunék és Zolikáék

Zubyék és Naniék

Patyiék és Madgézáék

Imcsiék

Norazsófiék

Végül, 13 óra körül befutott KZ és Siki a vadiúj Coupe-val, de túl későn ahhoz, hogy versenybe álljanak.

10 óra körül valamennyi csapat felvette a feladatlapját és elindult a stopper. Ez is egy kis tervezőmunkával indult, a kevert feladatok kibogozása, az útvonal megtervezése általában 20 percet vett igénybe. Magáról a versenyről szóljon a későbbi győztesek beszámolója:

Zuby:

"Azt hittük a tavalyi túra után már nagy meglepetés nem érhet minket. Tévedtünk....

Amikor megláttuk a feladatlapot, egy rendszerezhetetlennek tűnő kérdéssor nézett velünk farkasszemet. A kezdeti pánik után sikerült valamilyen útvonalterv félét összebarkácsolnunk, aztán uzsgyi, de így is utolsóként indult el csapatunk. Mint utóbb kiderült, jó irányba. A félhalmi vendéglátóipari egységben megállt az idő, a szocreál hangulat visszaidézte az elmúlt évtizedeket. (Lehet, hogy innen még nem mentek ki az oroszok???) Egyeken is ért minket némi meglepetés: a „Tóparti vendégház” helyett a „Tóparti vigadóba” kalauzoltak el minket, ahol megtudtuk a törzsközönségtől, hogy a kérdések közt szereplő július elsejei koncert tegnap, azaz hetedikén volt, és Michael Jackson lépett fel. Menekülőre fogtuk a dolgot... A lefelé fordított felirat keresésekor már hiába próbáltuk a közönség segítségét kérni, a járókelők simán őrültnek néztek minket. Egyeket elhagyva szenzációs felfedezést tettünk. Megtaláltuk a Magyar Bermuda háromszöget a Fene-halom, Szöghatár-halom, Csípő-halom által bezárt területen. A telekházi információs szupersztrádán (kocsma) próbáltunk adatokat letölteni, de az ott csetelő emberek vendégmunkások voltak, akiket éppen a megérdemelt tízórai frissítő fogyasztása közben sikerült megzavarnunk. Egyetlen használható útbaigazítást, Ohat felé haladva, az állomás-managertől kaptuk. Így meglett a libatelep és az ajándék (ami jól el volt rejtve, de Nani szimatán nem tudott kifogni). Következő célként a jelszó megszerzését tűztük ki, ezért itt kettévált csapatunk. Naniék előre mentek Tiszacsegére, mi pedig ismét Ohat felé vettük az útirányt. A faluban, csak a kitartó kutatásnak köszönhetően sikerült az emberi élet nyomait felfedeznünk. Az első vagy alien volt, vagy a falu legalacsonyabb IQ-val rendelkező lakosa, mert szerinte Csípő-halom a szomszéd ház. (Különben is volt valami furcsa a tekintetében... vagy lehet, hogy csak az előttünk kérdezősködők hagytak benne mély nyomokat?) A második próbálkozás már sikerrel járt, megkaptuk az információt és megtaláltuk a halmot, csak rossz irányból próbáltuk megközelíteni. A Nyugati-főcsatorna melletti földúton közelítettük meg, de egy mocsaras rész elzárta az utat. A telefonos segítség felhasználásával végül eljutottunk a célig, és örökre megjegyeztük SIKI születési dátumát. A jelszó ugyanis ez volt: BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT SIKI! Ezután a többi feladat megoldása már gyerekjátéknak tünt. Tiszacsegén a piros kerítéses ház lefényképezésekor is történt egy kis incidens. A ház tulajdonosa éppen ott tartózkodott, és azt hitte újságíró vagyok. Mindenképpen a ház belsejét és az udvar felőli részt akarta lefényképeztetni velem, valamint el akarta adni nekem a házát. Megpróbáltam elmagyarázni küldetésünk célját, aztán az idő rövidsége miatt feladtam. Rohantunk tovább, mert a csapat másik kocsija már a kompon állt, és Nani kitartásának köszönhetően bevártak minket is. Utazás közben eszembejutottak gyerekkori (igen, én is voltam gyerekJ) emlékek, bár akkoriban még drótkötél és csörlő segítségével lehetett átjutni a másik partra. Ahogy fogytak a feladatok, egyre gyorsult a tempó. Ennek majdnem a kocsi látta kárát, mert Négyes település egy hatalmas kátyuval kezdődött, és csak az utolsó pillanatban sikerült 120-as tempóval kikerülni. Poroszlón kultúrális programban is részünk volt, ugyanis a templom mögötti réten egy nyugdíjas klub tartott vidám találkozót. A szinpadon szólt a zene, a réten táncoltak és énekeltek az emberek, csak az volt a probléma, hogy a fénykép elkészítéséhez szükséges szög megtalálásához egy nénit arrébb kellett ültetni. (biztos bolondnak nézett emiatt) Utólsó állomásként Tiszafüred következett. A Tájházhoz 14 óra 1 perckor érkeztünk, és minő szerencse 12-14 között zárva volt. A kérdések megválaszolása és az utolsó fényképek elkészítése után irány vissza a csárdához. Nagy örömünkre sikerült elsőként érkeznünk. Mi remekül érztük magunkat, köszönhetően a mindenre kiterjedő szervezésnek és a résztvevőknek. Azt hiszem, sikerült a tavalyi túra hangulatát maximálisan fokozni. A sok szép látnivaló és a környék nevezetességeinek megismerése mellett még egy érdekes felfedezéssel lettünk gazdagabbak túránk során: a hiedelmekkel ellentétben nem minden kocsma mellé épült templom, és nem ott található az adott település legtájékozottabb embere.

Biztosak vagyunk abban, hogy este minden résztvevő úgy gondolta, igaz a mondás: nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel."

15 óra környékén 4 csapat befutott és a kezdeti élménybeszámolók és fénykép ellenőrzések közepette ráakadtunk egy fotóra. Az italbolt és egy vendége volt rajta. Annyira felcsigázta a társaságot (főleg KZ-t) a látvány, hogy kollektív kiviharzás történt az említett „7 sz. Italbolt ÁFÉSZ” vendéglátóipari létesítménybe. Ott aztán kb 20 perc alatt a kocsma 1 havi forgalmát produkáltuk (a csapolt sör addigra el is fogyott…) 16 órára már nagy vigasságban voltunk és a végén megkoronáztuk egy kareokee jellegű csoportos énekléssel. Itt KZ és Kornél eddig rejtett ének és tánc tudásának kibontakozásának lehettünk szem és fültanúi. Egy órácska elteltével aztán betódultunk a kocsikba, hogy megtegyük a szállásig vezető kb. 1,5 km-es utat. Persze mindenki más kocsiját vezette.

Viszaérkezvén hamar előkerült a focilabda és a sportcipő. 2 órás labdakergetés következett pusztulásig, ahol a pólósok lenyomták a pucérokat. Az eredményhirdetésnél a legjobb női mezőnyjátékos kategóriában Móni győzött. Harrunnak, Zolikának és Naninak a Juve ajánlott szerződést, Zubyra és BenceGáborra a Real vetett szemet (ugye Zizut pótolni kell). Kornélt pedig a kenyai hoszzútávfutó válogatott vezetője kereste meg.

Egy kis pihenő után következett a vacsora, ennek keretén belül pedig az ünnepélyes eredményhirdetés. Szoros küzdelemben alig lemaradva a dobogóról a Harrun-Zolika csapat. Harmadikként fej-fej mellett, holtversenyben végeztek Imcsiék és Norazsófiék. Másodiknak hozta be az Olajos ezeröcsi a Madgéza-Patyi csapatot, mindössze 14 pont hátránnyal. A gyorsaságnak és a pontos munkának köszönhetően Zuby-Nani csapat elsőként zárta a 2. HKM Kiránduló Vándorkupát. 318 pontot szereztek a 332-ből Gratulálunk! Szóval most náluk van a Kupa.

Végre elkezdhettük tömni a buksinkat, a többség birkapörkölttel, néhányan rántott hússal. A birkát lehet, hogy kézigránáttal vadászták le a rétről. Ízre kiváló volt mind, a savanyúból pedig hegyomlásnyit kaptunk.

Nem felejtettük el felköszönteni szemtelenül ifjú ma már Atos-os klubtagunkat, SIKIT! Boldog szülinapot!

A vihar közben bekényszerített minket először az épületbe a teraszról, majd folytattuk a jóízű iszogatás-beszélgetés túrát az apartmanban. Közben többször felelevenítettük a két sírásó beszélgetését, hogy fokozzuk a hangulatot.

Hajnali ½ 2 körül elszivárogtunk pihenni.

A másnapi szabad programról valakit megkérdezünk majd.