Hát akkor újra belekezdek!

Először is szeretném előre bocsátani, hogy sikerült megint egy felejthetetlen, nagyon jó hangulatú találkozót tartani! Kezdődött a pénteki nappal. Patyi család már kora délután felmérte a terepet és megérkezett a helyszínre. Rózsi és Imcsi egy kis időre cstalakozott is hozzájuk, de sajnos nekik a hétvégi elfoglaltság miatt hamarosan indulni kellett. Zsuszi és Zuby este 7 körül érkeztek, jó magam, pedig fél nyolc tájékán. A kipakolás után már indult is a jóízű beszélgetés. Esett szó a klubról, a jövőbeni találkozókról és természetesen magánjellegű témákról is. Egy kis sör és bor társaságában közel éjfélig együtt voltunk, aztán mindenki aludni tért. A szombat verőfényes napsütéssel és kék éggel köszöntött minket. A reggeli és egy kis társalgást követően befutottak MadGézáék is. Ők is elrendezkedtek és dél körül elindultunk a Visegrádi várnál található Jurta kempingbe. Az ott zajló íjászverseny épp a pihenő szakaszába érkezett, de így legalább Lachmann Pisti barátommal is tudtunk beszélgetni kicsit. Ő panaszkodott, hogy nem megy neki túl, de én már akkor biztos voltam, hogy estére újból, immár ötödször, nyertesként fog átjönni hozzánk Bogdányba! A társaság a hamisítatlan hazai tájjal nem igazán tudott betelni, de elindultunk vissza. Kettő felé megérkeztek Zolikáék, 18 és 19 óra között pedig Pihe, Siki, Zsuzsi, Moha, Harrun is befutott. Kedves vendéglátóink ismét kitettek magukért és isteni babgulyást szolgáltak fel vacsoraként. Ennek elfogyasztása után Zolikával elsiettünk Pistiért, aki ismét bajnokként fejezte be az az napi versenyt! Ezúton is gratulálunk a HKM nevében!

Mire visszaértünk már újra a tetőfokára hágott a hangulat. Szisszentek az ásványvizes palackok, és fogytak a sorok a Háború és béke felolvasásakor. A társaság irodalmi és színjátszó szakkörének bemutatója után kb. este kilenckor aludni tért…

Na jó a viccet félretéve, tényleg nagyon jó hangulatban kezdődött az esténk is. Gézáék nekiálltak elkészíteni a slambucot. Köszönjük nekik, mert nagyon finomra sikeredett, bár ezt jelezte az is, hogy a tálalás után a bográcsot szinte ki sem kellett mosni annyira ízlett mindenkinek!!

Az idő múlásával a hangulat is változni kezdett. A tűz körül beszélgettünk, mesélgettünk. Harrun a Törökországban tett látogatásukat ecsetelte, úgy, hogy Katicából közben a török DEM zenéje szólt. Valóban olyan légkört teremtett amit átélni kell, mert sajnos szavakkal nehezen megfogalmazható. Végül éjfél utána fáradtabbak elindultak aludni. Harrun, Gábor és Zubyék azonban még adtak az éjszakának. Egyes hírforrások szerint 4 körül találtak vissza ideiglenes ágyukba…! J

A vasárnap ismét szép idővel kecsegtetett. Lassan mindenki felébredt és bár nem egyszerre, de elfogyasztotta a reggelit. Ezután következett egy kis íjászkodás. Egyesek kimondottan jól bántak az íjjal. Móni igazi tehetségnek bizonyult! Már most szólok, hogy megalakult a HKM Íjászszakkör!

Eközben megérkeztek HRK-ék is és némi ismerkedés után (és persze sok-sok mivanmivanmivan közepette) megnéztük a szépséges zöld Coupe-t. Harrun be is izzította a motort és a már megszokott hangélmény tört elő a hunyadi motorjából. Nagyon szimpatikusak egyébként HRKék, és őszintén reméljük, hogy még sok szép és emlékezetes percet töltenek majd velünk, valamint nem riasztottuk el őket a klub agresszivitásával és rossz légkörével…

Pisti és én lassan elköszöntünk (kb. 2 óra alatt) és elindultunk haza. Ő Mosonmagyaróvárra és Halásztelekre. A haza úton a Harrun által  részemre bocsátott DEM-et hallgattam. Nagyon jól sikerült ez a hétvége és újra leírom,mint mindig, hogy nem tudom elmondani mennyire örülök, hogy egy ilyen kis család alakult ki (nem is olyan kicsi!)! Sajnos (jó)páran hiányoztak rajtuk kívülálló okok miatt, de remélem legközelebb Ajkán már együtt ünnepelhetünk. Köszönöm nektek akik ott voltak és azoknak is akik csak lélekben, hogy kitartotok e klub mellett és kívánom, hogy 20 vagy 100 év múlva is együtt legyen e szép reményű társaság!

Amúgy MIVANMIVANMIVAN?

Pihe tollából pedig:

Még jó, hogy mesélők is vannak itt, mert én nem tudok mesélni, csak jutnak eszembe a szösszenetek összevissza, de azért leírok belőle párat. Remélem valaki még megerőlteti magát, mert ez ugyan nagyon szép amit a Kornél írt, de sehol nincs ahhoz a hangulathoz ami ott uralkodott este.
Szó sem volt a fiúk éjjeli sátorállításáról a lejtőn, és az utána jövő döbbenet, hogy nem fér be a felfújt matrac.:-) És Géza, ahogy azt mondta, ő nem sátoroz bográcsozás nélkül, tele volt a kocsi fával, és még gázégőt is hoztak, hátha nem lehet tüzet rakni. Az a tábortűz nagyon sokat dobott a hangulaton, mondom ezt én aki nem is ott ült, hanem az asztalnál, és miután jól megkergettem a Kornélt ott az udvaron, az autójában beszélgettünk sokat az élet dolgairól, ahogy szoktunk.
Anikónak és Gézáéknak az első vacsi közben elénekeltük, hogy Kispiricsi faluvégen... bár énekből sosem voltam jó, de teljes volt a siker. :-))
Na és ez az íjász csávó, hát nem egyszerű eset. Remélem máskor is eljön velünk találkozóra, esetleg kevesebb induló alkoholszinttel az arcában, hátha akkor még jobban tud beszélni, bár lehet, hogy az már egy kicsit túlzás lenne.

A vasárnapi délelőtt legemlékezetesebb pontja volt amikor a fiúk birtokba vették a Dunát, persze fürdőnadrágja csak a Gábornak volt, de teljesen sportosan vették a kérdést. Addig mi a meleg homokban mászkáltunk mezítláb.

Azt hiszem belőlem ennyi elég is lesz, légyszi valaki írjon még valami okosat is, aki össze tudja szedni a gondolatait.

Pihe