Megpróbálom leírni, mi is történt a három napban. Akinek van még ideje és kedve írjon hozzá! 2008. július 11-én érkezett meg a társaság nagyobbik része Mosonmagyaróvárra. A szokásos jó kedv és várakozás uralta a csapatot. A szállás elfoglalása után már indultunk is kávézni egyet az általam nagyon kedvelt Lajta Kávézóba. Mindenki kávézott, Gábor pedig megkóstolta a csapolt zlatyiblazsantot. Nem ízlett neki, így pár perc alatt a végére járt!:) Utána indult a szokásos tecsójárat. Persze a müller sem maradhat ki, márcsak a légkondi miatt sem...iszónyú meleg volt aznap. A vásárlás után vissza a hotelbe. Beszállingóztak az aznapi utolsó emberkék is. Új tagok is érkeztek, Katáék személyében. A "hoztunk egy kis vörösbort" mondattal éreztük, gond nem lehet!:) Komolyra fordítva a szót nagyon szimpatikusak voltak az első pillanattól kezdve! Aztán megérkezett egy sejtelmes Opel gyártmányú személygépkocsi is. Ááá, megjött Netti és Tomi! Zuby barátai, akik ultragyorsan beilleszkedtek a Családba! Mit csináljunk? kérdezték. Menjünk várost nézni! mondtam én. Így is tettünk! A kisebb IBUSZ-csoport nekivágott a városnak! A Murai család, Zubyék, Patyi Gáborék, Katáék, Nettiék és jómagam mentünk nézelődni. A séta közben figyeltük az ún. "geocashing" pontokat is, hogy a Murai család később megtalálja azokat és itt hagyhassa nevét Óváron is. Közös fotó a parkban (Gábor természetesen segítséget is kért egy idegentől) és már mehetünk is tova. Szép komótosan végigjártuk a város magyaróvári részét, s megnyugodva vettem tudomásul, nem csak nekem tetszik! Aztán kicsit elfáradva visszatértünk a szállásra. Estére jutott még egy kis beszélgetés, aztán mindenki nyugovóra tért, mert várt rájuk a másnapi megmérettetés. Én szombaton már 6:30kor felkeltem és 7kor útnak indultam, hogy leellenőrizzem a hallépcső és környéke állapotát. Mindent a legnagyobb renben találtam, így már semmi akadály nem volt a túra elindítására. 8:30 körül már a többiekkel voltam és a készülődés (szokásos reggelizés) után az aulában gyülekeztünk. Megérkezett a túra fővédnöke is, Dr. Nagy István alpolgármester úr (aki egyébként a "főnököm"). A városról tartott jó pár perces ismertetőjét mindenki nagy érdeklődéssel hallgatta. Közben megérkeztek a meglepetésemberek is! Upyték csatlakoztak a csapathoz! Mivel senki nem tudott róluk (csak én) valóban nagy örömmel fogadta őket a Család. Közben Pista is útnak indította a társaságot, amit mi egy kis emléklappal köszöntünk meg neki. Egy kis ismertető, pár jó tanács (?) és az első 3 autó már mehet is! Aztán 30 perc és a következő 3. Közben megérkeztek KZ-ék is. Ők külön időpontban veselkedtek neki a távnak. Aztán megjött Zsuzsi és Harrun is. Már adnám a lapot a kezükbe, amikor kiderül, hogy idén csak kívülről segítik a többieket, mert Harrunnak begyulladt a foga. Sebaj, így legalább lesz társaságom napközben! Amikor mindenki úton volt már, mi is elindultunk, hogy megnézzük közösen a hallépcsőt. A szinte érintetlen táj Zsusziéknak nagyon tetszett! Útközben találkoztunk a Santa Fe-vel, s a hallépcsőnél is hamarosan sorra érkeztek, majd távoztak a hunyadik! A nagy meleg ellenére akkor még mindenki nagyon jól bírta! Mi továbbálltunk és elindultunk Kiliti felé, majd a Gesztenye-sor következett és végül Halászi. A társaság ekkor még nem tudta, hogy hamarosan a poros utak helyett vízre szállunk, és abból a szemszögből is betekintünk a Szigetköz világába. Egy kis étkezés, toalett és már ültünk is a hajóban. A kapitány úr szinte mindenre kiterjedő ismertetésben részesítette a csapatot, akik élvezték a hűs dunai szellőt és a pazar látványt. Negyed hat felé már újra a kocsik felé igyekeztünk, hogy minél hamarabb a szálláson legyünk. Én indultam haza kiértékelni a feladatlapokat. Már akkor láttam, hogy bár sokan reklamáltak a feladatok hossza miatt, azért jó szoros lesz az eredmény! Go home! Itthon javítás, aztán vissza hotel és már állunk is neki főzni. Közben meg kell említenem még két régi-új vendégünket is! Rózsi és Imcsi látogatta meg a csapatot! Nagyon örültünk nekik, hisz őket is régen láttuk! Sajnos Imcsi munkája miatt nem maradhattak sokáig, de reméljük hamarosan újra találkozunk! Idén Éva (Boszi) vállalta a főzést, neki segítettek a lányok és még aki "tűzközelben" volt. Én sikeresen beleöntöttem közel egy liter étolajat a kocsimba....Zita és Kata pedig elkezdett takarítani...Nekik mégegyszer köszönöm! Lassan mindenki leért a tűzhöz, és elkezdődött a szokásos beszélgetés, sztorizgatás és zenehallgatás. A hangulat (mint mindig) leírhatatlanul jó volt! 21-en voltunk, s mint egy nagy család nyüzsgött, beszélgetett mindenki. Elérkezett a vacsi ideje! A szokásos "D" tévézőben találtunk megint menedéket a külvilág elől, s az isteni ragu elfogyasztása után jöhetett az eredményhírdetés! A Murai család lett az első, Zubyék a másodikak, az Upyt család pedig a harmadik, a többieket nem számoztam, mert nem éreztem, hogy fontos lenne. A túra most is a hely megismeréséről és az élmények "begyűjtéséről" szólt. Némi reklamáció :) után azonban újra a közösségé volt a főszerep! A reklamáció és az apró megjegyzések nem voltak komolyak, de persze mint mindig most sem lehetett kihagyni őket!:):) A csapat nagy része lassan (2:30!) körül elindult a jól megérdemelt pihenését tölteni. Én is elindulta egy (OPEL ASTRA) taxival haza. Másnap aztán kicsi rendrakás, szállás kifizetése és Harrunék Katicájának vizsgálata volt a lényeg. Szegény Katica bal hátsó rugó-torony része 11 év után megadta magát. Egy kis gondolkodás, szemrevételezés, töprengés után kiderült, Katica marad itt, Zsuzsiék mennek Gáborékkal haza. Azért előtte Ritácska még csobbanni akart egyet a Dunában így a Patyi család a szabadstrandra inult. Zubék, Katék, KZ-ék, Upyték, Nettiék pedig haza. Lassanként elfogyott a társaság és mindenki (remélem) csupa jó emlékkel távozott Mosonmagyaróvárról. A Murai család még maradt egy napot, hogy a "geocashing" pontokat begyűjtse, Katék pedig az elmaradt részeket pótolták a nap folyamán. Hát kb. ennyi. Nem tudok olyan jól és részletesen fogalmazni mint krónikás mesterünk, Sir Moha, de remélem, hogy azért ez is élvezhető volt! üdv: Kornél